Izzó SE Nagykanizsa:Dolezsár, Tóth, Felok 1, Tompek 2, Horváth B., Senger, Szivo, Kiss 8, Füle 2, Horváth B. 2, Répási 8 (2), Kovács 3, Gilitsch, Vadász 1.

Edző: Tóth László.

Cserék:Söptei, Zeitler D., Dobos 1, Vincze, Vers, Szombathelyi.

Edző: Somogyi Sándor.

Végig izgalmas, harcos mérkőzésen három másodperccel a lefújás előtt Bonyhádi bedobta a győztes gólt! A tavaszi szezon egyik legjobb teljesítményét nyújtotta a csapat. Nem csak azért mert győztünk, hanem azért, mert csapatként működtünk, mert vesztett helyzetből is fel tudtunk állni, mert mindig volt valaki, aki hozzá tudott tenni a játékhoz. Végig feszült hangulatú volt a meccs, sok volt a szabálytalanság, elsősorban a hazaiak részéről. Talán úgy gondolták, hogy meg lehet félemlíteni a fiatal tapolcai csapatot. Nem lehetett. Az első félidőben fel sem merült a lehetőség arra, hogy elhúzzon a hazai csapat. Végig fej-fej mellett haladtak a csapatok. A második félidő elején volt egy holtpontunk, ekkor öt góllal ellépett a Kanizsa. Veszni látszott minden. Szerencsére a csapat nem omlott össze. Két nagyszerű találattal látótávolságra kerültünk, és lendületbe jöttünk. Rendkívüli izgalmak közepette értünk fel az ellenfél kapujához, és öt másodperccel a vége előtt szabaddobáshoz jutottunk egyenlő állásnál.

Alig tudtuk elvégezni a szabaddobást, az ellenfél játékosai nem adták meg a 3 métert, mindent megpróbáltak az eredmény tartása érdekében. Összeálltunk, Bak passzolt Bonyhádihoz, aki egyből kapura küldte a labdát. Az egyik védőn egy kicsit megpattant, irányt váltott és felpörgött a labda, a kapus hozzáért, de kezéről a hálóba pördült. Góóól, és nyertünk. Leírhatatlan volt a csapat és tapolcai szurkolók öröme. Ezért érdemes ezt az egészet csinálni. Játékosként, edzőként, bármilyen módon a csapathoz tartozóként és szurkolóként.

Szép volt fiúk!